*Hét magyar ferences vértanút avathatnak boldoggá
2010. 12. 09. 14:39
A hét ferences vértanú – Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt, Kriszten Rafael és Károlyi Bernát – 1944. és 1954. között életáldozatával tett tanúságot hitéről és emberszeretetéről. Krisztusért adták életüket, mentették az üldözötteket, kiálltak az egyházért, a kisemmizettekért. Emlékük és tiszteletük eleven rendtársaik és a hívek körében. A püspöki konferencia december elején hozott döntése értelmében támogatja a hét magyar ferences vértanú boldoggáavatásának ügyét.
A hét szerzetes 1944. és 1954. között életáldozatával tett tanúságot hitéről és emberszeretetéről. Hárman szovjet, illetve jugoszláv csapatok, négyen pedig a kiépülő kommunista rendszer áldozatai lettek. Mártírhaláluk ideje arra a tíz évre esik, amikor a Magyarországot lerohanó, majd rabigába hajtó reguláris és partizáncsapatok, valamint a támogatásukkal kiépült rendszer számára az élet nem volt érték. Amikor a kommunista rezsim még nem ismerte fel, hogy a vértanúk vére az egyház magvetése.
Az újvidéki vértanúk
A déli területek 1942-es visszacsatolása után a kapisztránus rendtartomány vezetése szinte azonnal elfogadta a felkérést, hogy rendházat alapítson Újvidéken. A letelepedő ferenceseknek már 1944 őszén szembe kellett nézniük a szerb partizáncsapatok előretörésével.
Az újvidéki kolostor házfőnöke a korábban az amerikai magyarság körében működő, majd a Don-kanyart is megjárt Körösztös Krizosztom (1900–1944) volt, akit 35 éves kora ellenére, meggyötört kinézete miatt csak öregbarátnak hívtak. A veszélyt látva többször felajánlották neki a hazatelepülést, ő azonban az utolsó pillanatban is azt mondta: „Amíg hívek jönnek a templomba, a pap nem hagyhatja el a rábízottakat!”. A szerb csapatok 1944. október 23-án, Kapisztrán Szent János ünnepén értek Újvidék közelébe. A város elfoglalása után összegyűjtötték a férfiakat, de Krizosztom atyának felajánlották a menekülést. Ő azonban csak akkor élt volna ezzel, ha rendtársait is elengedik, erre azonban már nem volt lehetőség. Barakkba hajtották őket, ahol napokon át gyóntatta, vigasztalta a híveket. Október 27-én Krizosztom atyát több férfival együtt egy szomszéd barakkba terelték azzal, hogy a nap folyamán hazaengedik őket. Másnap katonazene mellett a foglyokat hármasával összekötözve futásra kényszeríttették, s közben puskatussal ütötték. Az „öreg” ferences papot is agyonverték.
Az újvidéki rendház másik vértanúja Kovács Kristóf (1914–1944), aki 1944-ben arra kérte provinciálisát, hogy Újvidékre mehessen, mégpedig azzal az indokkal, hogy vértanú akar lenni Krisztusért. Őt is 1944. október 26-án tartóztatták le. A tanúk elmondása szerint, amikor csak tehette, a rabokkal beszélgetett, mindenki becsülte emberségességéért. November 1-jén rendtársával, Kamarás Mihállyal és más rabokkal Pétervárad felé hajtották. Napközben meneteltek, éjszaka pedig gyóntattak, mert a hívek a halálveszélyt látva sokszor hosszú évtizedek után is rendezni akarták életüket. November 2-án folytatniuk kellett a menetelést. A papokat különös kegyetlenséggel bántalmazták. Lelkipásztori jelenlétüket a fasiszták szolgálatának minősítették. Kristóf és Mihály atyát fegyvert hordozva kényszerítették futásra, Kristófot vasvesszővel, puskával ütötték. Homloka a vasvessző ütéseitől fölrepedt, a verésektől nem tudott menni. Társai segítették, de elájult. Utolsó szavai ezek voltak: Sic debuit esse, vagyis így kell ennek történnie. A katonák teherautóra dobták, és Indijja község határában lelőtték.
Vértanúság a szovjet fronton
Nagyatád a háború utolsó szakaszában a nemzeti szocialista és a szovjet csapatok ütközőzónájába került. A front közeledtével a katonaság felszólította a lakosságot, hogy hagyja el a települést. Ekkor Hajnal Zénó (1900–1945) ferences házfőnök állt a nagyatádiak élére, az ő vezetésével vonultak ki az emberek a településről. Gyékényes felé indultak, amelynek határában a bolgár és a német csapatok kerültek egymással szembe. Húsvétvasárnap a bolgár katonák házról házra foglalták el a falut. Elértek a plébániához, ahonnan kiparancsolták Martincsevics Pál plébánost és a nála meghúzódó Hajnal Zénót is. Egy bolgár lovas katona, mikor meglátta a reverendát, illetve a ferences habitust viselő két papot, visszafordult, kiszólította őket a tömegből és agyonlőtte őket. A menekülő magyarok közül csak őket végezték ki. Az emberek melletti kitartás itt ismét a vértanúság vállalását jelentette, az egyházi ruhát viselők szisztematikus kivégzése pedig nyilvánvaló bizonyítéka az egyház iránti gyűlöletnek. A hét rendtag közül egyedül Zénó atya nyughelye ismert.
A kommunista diktatúra áldozatai
A ferenceseket a világháború idején tanúsított hősies helytállásuk miatt nagy tisztelet vette körül. Kiiktatásuk leghatásosabb eszköze a koncepciós perek gyártása volt. Így történt Gyöngyösön is, ahol Kiss Szaléz (1904–1946) klerikusmagiszter volt. 1945-ben megszervezte a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget, amely a város fiatalságát fogta egybe. E szervezetben a kommunisták konkurenciát láttak, ezért Szaléz atyát 1946. április 28-án letartóztatták. Azzal vádolták, hogy részt vett szovjet katonák meggyilkolásában, és fegyveres összeesküvést szervezett. A bírósági jegyzőkönyv szerint Szaléz atya előre megígérte, hogy feloldozza a diákokat, ha elkövetik a gyilkosságot, illetve beszámolt arról is, mit gyóntak neki vádlott társai. A per jogi vizsgálata bebizonyította, hogy a vallomás jelentős része nem Szaléz atyától származik. Társai közül többen kiszabadultak a fogságból. Vallomásuk szerint papjukat felismerhetetlenségig verték, de ő a gyónási titkot nem árulta el, a szembesítéskor pedig kijelentette: a jegyzőkönyvet a kínzások hatására írta alá, abból semmi sem igaz. A tárgyalást magyarul nem tudó szovjet katonák megfelelő tolmács nélkül vezették. A szovjet hadbíróság 1946. december 10-i ítélete alapján végezték ki Sopronkőhidán. Halála óta rendtársai a gyónási titok vértanújaként tisztelik. A per koncepciós jellege és a gyónás szentségének központi kipellengérezése mutatja a tudatos egyházellenességet, Szaléz atya szenvedésvállalása pedig a hit tisztaságáért hozott áldozat.
A háború után a kommunista hatalom fokozott támadást indított a hatvani vasutas lakosság ellen, akiknek lelkipásztorai a ferencesek voltak. E meghurcolás részeként a 1945–50 között a hatvani kolostor szinte valamennyi tagját börtönbüntetés vagy valamilyen más diktatórikus eszköz segítségével távolítottak el a városból. Közéjük tartozott Lukács Pelbárt (1916–1948), akit 1946 májusában tartóztattak le. Ügyét a Kiss Szaléz perhez csatolták, amit így sikerült regionális üggyé emelni. A vád szerint ő volt az összekötő Hatvan és Gyöngyös városa között a szovjetellenes szervezkedésben, és tudott a gyöngyösi katonagyilkosság előkészületeiről. A jogi vizsgálat bebizonyította, hogy az ő tanúvallomása is a kommunista szervek által írt szöveg, számtalan ellentmondással. A magyar hatóságok Pelbárt atyát is átadták a szovjet bíróságnak, és perét ugyanolyan jogellenes körülmények között tárgyalták, mint P. Szalézét. Tíz év kényszermunkára ítélték, a Szovjetunióba hurcolták. Betegségét nem kezelték megfelelően, ezért – rabtársai szerint – embertelen kínok között halt meg 1948. április 18-án. A ferencesek vértanúként tisztelik.
Ugyancsak Hatvanból hurcolták el 1950-ben Kriszten Rafaelt (1899–1952). A budai, Margit körúti rendházban 1941 és 1946 között eltöltött éveit során házfőnök–plébánosként a zsidóüldözés idején a menekítés érdekében megszervezte az üldözöttek átvételét a katolikus egyházba, és sebesülten is több száz kilométeres útra indult, gyalogosan, hogy a nunciatúrán kapott menleveleket a címzettekhez juttassa. Az általa vitt iratok segítségével egy teljes vasúti vagont fordítottak vissza; így az odazsúfolt emberek megszabadultak a haláltól. A világháború után megnyitotta a kolostor konyháját, és hosszú időn keresztül étkeztette a környék nyomorgóit. 1949 augusztusában, már betegen került Hatvanba házfőnöknek. 1950. június 19-én, a szerzetesrendek elhurcolásának idején teherautók álltak meg a hatvani rendház előtt, piarista szerzeteseket és szerzetesnőket deportáltak a kolostorba. A lakosságot azonban fellázította a kommunista rendőrség, azt híresztelve, hogy a ferenceseket akarják elvinni. Ekkor az emberek a templom elé vonultak, a rendőrség pedig felszólította a házfőnököt, P. Rafaelt, hogy oszlassa fel a tömeget. Nem sikerült. Az éjszakai órákban a politikai rendőrség brutális módon feloszlatta a tüntetést, a kolostor lakóit pedig véresre verte. A négy ferences atyát az Andrássy út 60-ba szállították. A vallomásokról ebben az esetben is kimutatható, hogy a politikai rendőrség koncepciójának szüleményei, nem a vádlottak szavai. Rafael atyát – a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés címén – 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték. A szerzetes tudta, hogy Hatvanban szinte valamennyi elődjét letartóztatták, így a helyezés elfogadása számára a meghurcolással való tudatos szembenézést jelentette 1949 augusztusában. A börtönemlékek között megőrizték azt a történetet, miszerint egy téli napon kabátban, ing nélkül szállították át egyik börtönből a másikba. Amikor az őr meglátta a teherautóról leszálló, ing nélküli rabot, így szólt: „Te, pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet?” Rafael atya 1952. szeptember 15-én halt meg a börtön embertelen körülményei között.
Börtönben halt meg Károlyi Bernát (1892–1954) is, aki 1929 és 1938 között a ferencesek kínai missziójának alapító vezetője, 1936-tól az apostoli delegátus helyettese volt Paoking környékén. Missziós tevékenysége során az elhagyott, magatehetetlen betegeket ápolta, árvaházat alapított azoknak a lányoknak, akiket a családok kitettek otthonukból. Iskolát, orvosi rendelőt létesített, letelepítette a Szatmári Irgalmas Nővérek Rendjét, megszervezte a környék lelkipásztori szolgálatát. 1938-ban visszajött Magyarországra, ahol a misszió anyagi támogatásának szervezésén dolgozott, újságkiadással foglalkozott. A zsidóüldözés idején ferences habitust adott a menekülteknek, és abban rejtegette őket. A kecskeméti rendházba fogadott be üldözötteket, illetve felkereste gettóba zárt embertársait. A szovjet front előretörésekor Kecskemét város köztisztviselői elmenekültek. Ő irányította a várost, vezette a kórházat, összeszedte a házaknál hagyott betegeket, és ingyen konyhát nyitott a Dél-Magyarországról érkező menekülteknek. 1945-ben tiltakozott a kommunista rendőrség embertelen túlkapásai miatt, amelyekkel megalázták a börtönbe vetetteket, ezért 1945 júliusában őt is letartóztatták. Zsidóellenességgel, izgatással vádolták, majd 1949. november 26-án végleg elhurcolták. 1950. november 18-án államrend elleni szervezkedés vádjával, de bizonyítékok nélkül elítélték. A rabtársak visszaemlékezései szerint a börtönben őt is kegyetlenül kínozták, de P. Bernát mindig megőrizte jóságát. A börtönben titokban gyóntatott, mindenkit bátorított. A ferences provincia a vértanúk között tartja számon. Boldoggáavatási eljárásának megkezdését 700 kecskeméti hívő támogatta aláírásával. Zsidómentő tevékenységéért a magyarországi rabbi kar a holokauszt hatvanadik évfordulóján emlékfát ültetett tiszteletére a kecskeméti ferences templom kertjében. Bernát atya környezetéből többek nyugatra menekültek, mert számolniuk kellett az elhurcolással. Ő azonban súlyosbodó betegsége ellenére is helyén maradt, tudatosan vállalva a szenvedést és a vértanúságot.
*Hét magyar ferences vértanút avathatnak boldoggá
A hét személyről a ferencesek és az érintett egyházközségek úgy vélekednek, hogy Krisztusért adták oda az életüket. Ugyanazt tették a nemzeti szocialista időszakban, mint a kommunista éra kiépülése idején: mentették az üldözötteket, kiálltak az egyházért, a kisemmizettekért. Helytállásuk és el nem menekvésük következménye minden esetben a meghurcolás volt, mely Isten és az egyház elleni haragból forrásozott. A lelkipásztorok tisztában voltak a várható következményekkel, mikor úgy döntöttek, hogy kitartanak híveik mellett, és így igent mondtak a vértanúságra.
* * *
A püspöki konferencia december elején hozott döntése értelmében támogatja a hét magyar ferences vértanú boldoggáavatásának ügyét.
Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír
2010. november 18., csütörtök
Magyar Kurír - Aláírásunkkal tiltakozhatunk a pakisztáni keresztény anya kivégzése ellen
Magyar Kurír - Aláírásunkkal tiltakozhatunk a pakisztáni keresztAláírásunkkal tiltakozhatunk a pakisztáni keresztény anya kivégzése ellen
november 17. 16:00
Nemzetközi online akciót hirdetett az AsiaNews hírügynökség a káromlásért halálra ítélt anya ítéletének visszavonásáért és a káromlásról szóló igazságtalan pakisztáni törvény módosításáért. A szerdai általános kihallgatás alkalmával XVI. Benedek pápa is szót emelt Asia Bibi teljes szabadságának visszaadása érdekében.
Mint arról hírt adtunk, Pakisztánban november 7-én Mohamed próféta káromlásáért halálra ítélték Asia Bibit. 2009-ben a mezőgazdasági munkásként dolgozó anyának muzulmán munkatársnői nem engedték, hogy vizet hozzon, mondván, hogy mivel nem muzulmán, érintése tisztátalanná tenné a vizet. Később megpróbálták rávenni, hogy tagadja meg hitét. A szóváltás közben Asia Bibi megjegyezte, hogy Jézus meghalt a kereszten az emberek bűneiért, és megkérdezte, hogy Mohamed vajon mit tett értük. Az asszonyok a helyi imámnak panaszkodtak (egyikük az imám felesége), aki rendőrségi feljelentést tett Asia Bibi ellen. Az asszonyt megverték, letartóztatták, és majdnem egy évvel a sértő szavak elhangzása után kötél általi halálra ítélték.
Bibi férje, Ashiq Masih az AsiaNews-nak elmondta: a lahore-i legfelsőbb bíróságnál fellebbez az ítélet ellen. Az asszony életéért kampány indult Olaszországban (Tv2000), Pakisztánban, Indiában és az Egyesült Államokban is. Az AsiaNews által kezdeményezett nemzetközi petíció Asia Bibi halálbüntetésének visszavonását kéri Asif Zardari elnöktől, és egyben arra kéri az elnököt, változtassa meg a káromlásról szóló igazságtalan törvényt, amely számos ártatlan áldozatot követel és lehetetlenné teszi az országban a békés egymás mellett élést.
november 17. 16:00
Nemzetközi online akciót hirdetett az AsiaNews hírügynökség a káromlásért halálra ítélt anya ítéletének visszavonásáért és a káromlásról szóló igazságtalan pakisztáni törvény módosításáért. A szerdai általános kihallgatás alkalmával XVI. Benedek pápa is szót emelt Asia Bibi teljes szabadságának visszaadása érdekében.
Mint arról hírt adtunk, Pakisztánban november 7-én Mohamed próféta káromlásáért halálra ítélték Asia Bibit. 2009-ben a mezőgazdasági munkásként dolgozó anyának muzulmán munkatársnői nem engedték, hogy vizet hozzon, mondván, hogy mivel nem muzulmán, érintése tisztátalanná tenné a vizet. Később megpróbálták rávenni, hogy tagadja meg hitét. A szóváltás közben Asia Bibi megjegyezte, hogy Jézus meghalt a kereszten az emberek bűneiért, és megkérdezte, hogy Mohamed vajon mit tett értük. Az asszonyok a helyi imámnak panaszkodtak (egyikük az imám felesége), aki rendőrségi feljelentést tett Asia Bibi ellen. Az asszonyt megverték, letartóztatták, és majdnem egy évvel a sértő szavak elhangzása után kötél általi halálra ítélték.
Bibi férje, Ashiq Masih az AsiaNews-nak elmondta: a lahore-i legfelsőbb bíróságnál fellebbez az ítélet ellen. Az asszony életéért kampány indult Olaszországban (Tv2000), Pakisztánban, Indiában és az Egyesült Államokban is. Az AsiaNews által kezdeményezett nemzetközi petíció Asia Bibi halálbüntetésének visszavonását kéri Asif Zardari elnöktől, és egyben arra kéri az elnököt, változtassa meg a káromlásról szóló igazságtalan törvényt, amely számos ártatlan áldozatot követel és lehetetlenné teszi az országban a békés egymás mellett élést.
A petícióhoz e-mail küldéssel lehet csatlakozni. Az e-maileket saját – angol nyelvű – üzenettel vagy üresen (esetleg a tárgyban megjelölve: "For the life of Asia Bibi") a következő címre lehet küldeni: salviamoasiabibi@asianews.it
(vagy közvetlenül a pakisztáni elnöknek címezve: publicmail@president.gov.pk)
A mai általános kihallgatás alkalmával XVI. Benedek pápa is szót emelt Asia Bibi teljes szabadságának visszaadása érdekében. Mint mondta, „a nemzetközi közösség nagy aggodalommal figyeli a pakisztáni keresztények nehéz helyzetét, akik gyakran válnak erőszakos cselekmények és diszkrimináció áldozataivá." A Szentatya „lelki közelségéről" biztosította Asia Bibit és családját. „Imádkozom azokért, akik hasonló helyzetbe kerültek, hogy tiszteletben tartsák emberi méltóságukat és alapvető jogaikat" – idézi XVI. Benedek szavait az AsiaNews.
Magyar Kurír ény anya kivégzése ellen
Magyar Kurír ény anya kivégzése ellen
Címkék:
keresztény-üldözés,
példakép,
szolidaritás
2010. november 17., szerda
2010. november 11., csütörtök
csak Te,Uram
Csak Őellene vétettem,az én gonoszságom szegezte a keresztre.
nincs semmim.
csak megtudom ölelni a keresztedet.
Te mindent tudsz.
én semmit sem.
csak a szeretet számít.
nincs semmim.
csak megtudom ölelni a keresztedet.
Te mindent tudsz.
én semmit sem.
csak a szeretet számít.
2010. november 8., hétfő
2010. október 28., csütörtök
2010. október 25., hétfő
2010. október 18., hétfő
Metropolita - Irány az Ég! » Ima ellenséges támadások esetén, és az ellenségekért
Metropolita - Irány az Ég! »Ima ellenséges támadások esetén, és az ellenségekért
A következő magánkinyilatkoztatásokat Antoine Lamberger kapta Klagenfurtban, a 2. világháború idején.
A Szűzanya, mint a Legszentebb, Szentséges Vér szent Anyja, azt mondta:
"Vegyétek körül hazátokat a Legszentebb Vér szalagjával. Ezen nem tud áthatolni az ellenség. gyakran mondjátok, ha lehet, óránként:
Örök Atya! Felajánlom Neked Jézus Krisztus Legszentebb Vérét és Sebeit, Mária fájdalmas, szeplőtelen Szívén keresztül, hogy a Szűzanya megtörhesse a Sátán hatalmát; szent Mihály arkangyal és az összes angyalok segítségével elűzze a gonosz szellemeket; műveiket és terveiket megsemmisítse - különösen most, ebben az órában és hazánkban. Ámen."
Az Atyaisten mondja:
"Aki ellenségeiért imádkozik, elveszi a lehetőséget tőlük, hogy ártsanak neki. De lélekben és igazságban kell értük imádkoznotok, nemcsak ajkaitokkal! Csak ennek van hatalma legyőzni a sötétséget."
Mennyei Atya! Küldd le, szeretett Fiaddal, Jézus Krisztussal, a mi Megváltónkkal, és Boldogságunkkal Atyai Szeretetedet minden sötétségre, hogy megtérjenek, vagy saját területükön maradjanak..Küldd le Atyai Szeretetedet, hogy mindenkit, aki üldözni akar minket, vagy elárulni, vagy más rosszat forral ellenünk, Jelenléted megakadályozza terve kivitelében. Küldd le szent Szeretet-Tüzedet minden hazugra, minden rágalmazóra, és képmutatóra. Áraszd ki Szeretetedet minden bűnözőre, az erőszak, gyilkosság, vak hatalomvágy eszközeire, hogy ne tudjanak ártani!.Parancsolj a sötétségnek, hogy távozzon és kímélje meg az embereket!Atyánk, TE Legjobb Atya, tedd, amit Atyai Szereteted jónak, igaznak és üdvösnek talál! Ámen."
"Gyermekeim! El tudjátok képzelni ezeknek a szavaknak a hatalmát, ha tiszta, odaadó, szerető lélekből száll Hozzám? Bizony mondom: egyetlen lélek, aki szívből könyörög Hozzám, erősebb, mint egy egész hadsereg ördög! Mert Én vagyok az ereje, és eléje sietek seregeimmel. Ezt adom mentőhorgonyként az elkövetkezendő bajok ellen." Ima ellenséges támadások esetén, és az ellenségekért
A következő magánkinyilatkoztatásokat Antoine Lamberger kapta Klagenfurtban, a 2. világháború idején.
A Szűzanya, mint a Legszentebb, Szentséges Vér szent Anyja, azt mondta:
"Vegyétek körül hazátokat a Legszentebb Vér szalagjával. Ezen nem tud áthatolni az ellenség. gyakran mondjátok, ha lehet, óránként:
Örök Atya! Felajánlom Neked Jézus Krisztus Legszentebb Vérét és Sebeit, Mária fájdalmas, szeplőtelen Szívén keresztül, hogy a Szűzanya megtörhesse a Sátán hatalmát; szent Mihály arkangyal és az összes angyalok segítségével elűzze a gonosz szellemeket; műveiket és terveiket megsemmisítse - különösen most, ebben az órában és hazánkban. Ámen."
Az Atyaisten mondja:
"Aki ellenségeiért imádkozik, elveszi a lehetőséget tőlük, hogy ártsanak neki. De lélekben és igazságban kell értük imádkoznotok, nemcsak ajkaitokkal! Csak ennek van hatalma legyőzni a sötétséget."
Mennyei Atya! Küldd le, szeretett Fiaddal, Jézus Krisztussal, a mi Megváltónkkal, és Boldogságunkkal Atyai Szeretetedet minden sötétségre, hogy megtérjenek, vagy saját területükön maradjanak..Küldd le Atyai Szeretetedet, hogy mindenkit, aki üldözni akar minket, vagy elárulni, vagy más rosszat forral ellenünk, Jelenléted megakadályozza terve kivitelében. Küldd le szent Szeretet-Tüzedet minden hazugra, minden rágalmazóra, és képmutatóra. Áraszd ki Szeretetedet minden bűnözőre, az erőszak, gyilkosság, vak hatalomvágy eszközeire, hogy ne tudjanak ártani!.Parancsolj a sötétségnek, hogy távozzon és kímélje meg az embereket!Atyánk, TE Legjobb Atya, tedd, amit Atyai Szereteted jónak, igaznak és üdvösnek talál! Ámen."
"Gyermekeim! El tudjátok képzelni ezeknek a szavaknak a hatalmát, ha tiszta, odaadó, szerető lélekből száll Hozzám? Bizony mondom: egyetlen lélek, aki szívből könyörög Hozzám, erősebb, mint egy egész hadsereg ördög! Mert Én vagyok az ereje, és eléje sietek seregeimmel. Ezt adom mentőhorgonyként az elkövetkezendő bajok ellen." Ima ellenséges támadások esetén, és az ellenségekért
2010. október 8., péntek
2010. szeptember 28., kedd
A mai nap kegyelme
A mai imádságom után kértem a Szent Lélek segítségét a Szentírás tanulmányozásához,itt nyitottam ki a Bibliát: Lukács 3,4-6
"A pusztába kiáltónak a szava:
Készítsétek elő az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!
A völgyeket töltsétek fel,a hegyeket,halmokat horgyátok el,ami görbe,legyen egyenessé,a göröngyös változzék sima úttá,és meglátja majd minden ember az Isten üdvösségét."
Nem értettem.Persze,hogy készülődök,nap,mint nap,de?
Hegyhordás?Völgytöltés? Talán jelen helyzetemben túlzás...
Tovább olvastam:Lk.3,7-9
"Viperák fajzata! Ki tanított arra hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől?
Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét....A fejsze már a fák gyökeréhez ért."
Hát ez van.
2010. augusztus 12., csütörtök
2010. augusztus 9., hétfő
A név kötelez???
A napokban találkoztam egy ismerősömmel,aki elég fura de poénosnak szánt "nick"-nevet használ: LUCIFERI.
A napokban találkoztam egy ismerősömmel,aki elég fura de poénosnak szánt "nick"-nevet használ: LUCIFERI.
Meglepődtem,megkérdeztem,komolytalanul nevetgélt(diplomás ember).
Megfogalmazhatatlan rossz érzésem volt.
Ma valamit megértettem.
Hordozza a nevet-az Ő választása.
És már a név is hordozza Őt.
2010. augusztus 7., szombat
Montforti Grignon Szent Lajos (1673-1716) élete
Grignon Szent Lajos, vagy ahogyan hívni szokták: "Szűz Mária Apostola" katolikus pap volt a XVIII. századi Franciaországban. Kiváló hithirdető szónok hírében állt, aki lelkigyakorlataira mindig komoly aszkézissel készült, és azok hatása nem is maradt el..Lajos 1673. január 31-én született, egy francia városkában, Bretagne-ban. Apja kispénzű jegyző, viszont az édesanyja három fivére is pap volt. 20 év alatt 18 gyermekük született, Lajos a második volt, de mivel bátyja öthónaposan meghalt, így ő lett a legidősebb a testvérei között. Heves vérmérsékletű volt, amit apjától örökölt, de már egész kiskorától gyakorolta az önuralmat:."Ha a drága Szűzanya nem segített volna kicsiny gyermekkorom óta, és ha életemet nem adtam volna teljesen oda Jézusnak, ha minden testi-lelki erőmmel nem azon lennék, hogy csakis pap és misszionárius legyek, olyan nagy bűnöző vált volna belőlem, amilyet még nem látott Franciaország!" - írta naplójában.
20 évesen, középiskolai tanulmányai befejeztével indult el Párizsba, hogy a Sorbonne Egyetemen folytasson teológiai tanulmányokat. Ám megérkezése nem sikerült túl jól: szakadtam, istállószagú koldusruhában, foltos batyuval jelent meg, pedig szülei elegáns ruhában, pénzzel jól "kibélelve" indították útnak.
Mi történt? Lajos elegáns kabátját odaadta egy koldusnak, a másodiknak pénzét adta oda, és egy harmadikkal ruhát cserélt. Ezek után térdenállva fogadalmat tett, hogy életében nem kíván birtokolni semmit, és egészen a Gondviselésre hagyatkozik.
"Hogy Jézus Krisztust magunkénak mondhassuk, gyakorolni kell az önmegtagadást, ellene kell mondanunk a világnak és önmagunknak!"
Nem is fogadták be a Sorbonne-ra, és egy kisebb papnevelő közösségbe irányították - mely viszont mentes volt a janzenizmus és a gallianizmus eretnekségeitől - a tiszta közeg, melyben itt részesül - Istentől kapott jutalma.
Szeminarista társai közt - előljárói engedéllyel - elkezdte szervezni a "Jézus rabszolgái Máriában" társulatot. "Jézus rabszolgájának lenni Mária által, ez a leggyönyörűbb és legdicsőségesebb dolog ezen a világon!" - mondogatta a fiatal Lajos boldogan..Ha valakit meglátogatott, még a házigazda üdvözlése előtt letérdelt a küszöbön, és így imádkozott: "Látogasd meg, Urunk, ezt a hajlékot!" Egyébként igen hallgatag volt, kiváló beszédkészsége ellenére. Előljárója ajánlatára igyekezett megfordulni világi társaságokban, és próbálta megtalálni velük a könnyed beszélgetés fonalát - nem sok sikerrel. Erre megpróbált bebiflázni néhány viccet, hogy legalább ezzel áthidalja a csöndet, ám viccet sem tudott mesélni, mert olyan jámborul adta elő, hogy a poénok mind elvesztek. Viszont szobrászkodott, ránkmaradt egy-két szobra a Szűzanyáról és a gyermek Jézusról.
Hihetetlenül összeszedett és önmagával szigorú volt, pontos időbeosztásban élt. Naponta 4 órát imádkozott, kettőt olvasott, kettőt (!) aludt, a többit tanulással töltötte. Természetesen kiemelkedően tanult, emellett kitűnt engedelmességével és önmegtagadó, áhitatos lelkületével. Ezzel nyilvános megrovásokat és szavainak félremagyarázását vívta ki magának, amit sértődés nélkül, "Áldott legyen az Isten!" felkiáltással fogadott.
Misztikus élete - melyet későbbi tanításai és írásai sejtetni engednek - rejtett maradt, ám üldözésekkel teli életútja mély hitről tett tanúságot. Szentbeszédei, írásai, értekezései jövendölések voltak, előre látták az Egyház végső dolgait. Hitélete igazi gyakorlati pedagógiával társult, ám ő az életszentséget a rózsafüzérben találta és mutatta meg.
Louis Pasteur-tól, a XIX.század tudósától kérdezték meg egyszer. "Hogy lehet, hogy egy ilyen nagy tudású embernek olyan mély hite legyen, mint egy bretagne-i parasztnak? Pasteur így válaszolt: "Ha még tanultabb lennék, akkor nagyobb lenne a hitem még egy bretagne-i parasztasszonyénál is!"
Montforti Grignon Szent Lajos a domonkos harmadrend tagja és a rózsafüzér apostola volt, a Keresztrefeszített Jézus és a Rózsafüzér álltak tanításai középpontjában. Ezt tanította: "Mária küldetése, hogy szenteket neveljen!"
1700. június 5-én, 27 éves korában szentelték pappá. Mindenképpen Máriás pap akart lenni, szerette volna létrehozni a papokból álló Mária Társasága missziós rendet. "Hát nem látod, barátom, hogy a gonoszság elárasztja a földet, és még azokat is magával sodorja, akik Isten szolgájának hívják magukat? Papok kellenek! Papok, akik szabadok az Úrban, akik elszakadnak a test kötelékétől, világias barátaiktól, minden evilági gondtól és még saját akaratuktól is!… A kereszt lesz a botjuk, és a rózsafüzér a parittyájuk."
Szüntelenül hirdette a rózsafüzér imádság erejét. "A rózsafüzér a legbiztosabb és leghatékonyabb eszköz nagy kegyelmek elnyerésére. Semmiféle nagy dolgot sem valósíthat meg az ember, ha nincs mögötte támogató imaháttér!" Ezért betegekből egy kis csoportot gyűjtött maga köré, akik imáikat és szenvedéseiket felajánlva kiesdik Isten kegyelmeit a földre. Ők voltak a Bölcsesség Leányai, vezetőjük pedig egy vak asszony lett.
Az eladósorban levő lányoknak megalapította a Szűzek Társulatát, akiknek külön lelkigyakorlatokat tartott.
A "Tökéletes Mária tisztelet" című munkája híven tükrözi, hogy a reformáció terjedésének korában Mária palástja alá akarta összegyűjteni a hívő népeket, hogy megóvja őket a tévtanításoktól. Wysynski bíboros mondta egyszer: "Ahol terjed a Mária tisztelet, ott a nép tömegesen tódul Krisztushoz!"
Rendkívül sikeres hitszónok, tömegek tódulnak a lelkigyakorlataira, - melynek titka Lajos szerint az önmegtagadásban kiimádkozott kegyelmek áradása - ám a szenvedés nem kerüli el.
Egyre több az ellensége, főleg az Egyházon belül nő a féltékenység irányában, a janzenisták és a reformátusok vállvetve igyekeznek keresztbetenni neki.
Egy kórház lelkipásztoraként dolgozott évekig, de kirúgták, és megalázó szegénységben kellett évekig nyomorognia egy fagyos, lépcső alatti odúban, a bencés nővérek látták el élelemmel. De mindez nem tette elkeseredetté, sőt szíve telve volt örömmel, mert ismerte a máriás lélekkel felajánlott szenvedés mérhetetlen értékét.
"Nincsen kereszt Jézus nélkül, és Jézus kereszt nélkül! Örüljetek ezért és örvendezzetek, ha Isten részt enged nektek valamely keresztből, mert a legnagyobb jó jutott ezzel nektek… A kereszt érdeme olyan nagy, hogyha a mennyei szenteknek lehetne egy kívánságuk, úgy visszatérnének a földre, hogy hordozzák a keresztet. De tévedésbe ne essetek, nem elég csak szenvedni, mert a világnak és az ördögnek is megvannak a maga mártírjai!… Vigyázzatok, nehogy azt képzeljétek be magatoknak büszkén és gőgös álszenteskedéssel, hogyha keresztetek nagy, ez Isten iránti hűségetek bizonyítéka, valójában inkább bűneitek szeretetteljes büntetése! Mérlegeljétek csak bűneitek, hiányosságaitok nagyságát és súlyát, mindezt a vétkeitek miatt kereszten haldokló Istenetekre tekintve, szem előtt tartva az örök poklot, melyet ezerszer kiérdemeltetek!. Használjatok fel mindent, és egy darabkát se veszítsetek el az igazi keresztből, legyen az akár egy szunyogcsípés is, vagy valami kellemetlenség a szomszédod részéről. Egy kis lenézésből származó sértés, filléres pénzveszteség, egy kis lelki nyugtalanság, kényelmetlenség, fájdalom - húzzatok hasznot mindenből, mint a kereskedő, aki fillérről fillérre gazdagodik! … mindig a kicsi, de rejtett keresztet válaszd, semmint a látványos nagyot!
Sokat szenvedni, de rosszul - vagyis nem felajánlva - vagy rossz ügyért szenvedni annyi, mint a Sátán mártírjaként szenvedni. A legkisebb kellemetlenség esetén is mondjátok: "Áldott legyen az Isten!"
Lajos atya legszívesebben kálváriákat állított volna fel mindenütt, hogy a hívő nép gyakran elmélkedjen a keresztúton. Életét siker, megtérések és egyre több csoda és csodás gyógyulás kísérte, ám üldözés, elutasítás is. Műveit lerombolták, lelkigyakorlatait - sőt később azt is, hogy misét celebrálhasson - betiltották. Hatalmas és szerteágazó rágalomkampányt indítanak ellene.
Grignon Lajos mindig hálatelt szívvel mondott köszönetet a Szűzanyának:"Számit is az, hogy mi ennek az ára? Hogy mindez mit követel tőlem? - suttogta elszántan - Végülis egy missziós, aki nem szenved és nem imádkozik azokért, akik veszélyben vannak, az tökéletes tévedésben él. Teljesen Jézus Krisztusnak adom magamat Szűz Mária által, hogy kövessem Őt keresztemet hordozva."
Azoknak, akik tökéletesedni akartak a lelkiéletben, ezt tanácsolta: "Minden napotokat tervezzétek meg előre. Öltözködjetek szemérmesen. Házimunka közben is lehet imádkozni. Naponta tegyetek látogatást az Oltáriszentségnél és imádkozzátok a rózsafüzért." Ajánlotta a havi gyónást is. E tanácsai a keveseknek szóltak, nekik írta a "Szűz Mária titka" c művét az önfelajánlásról.
Halála közeledtén megírta egyik leghíresebb értekezését "Levél a Kereszt barátaihoz" címmel:"…Kereszt barátai! Harcoljatok bátran! Egyesüljetek a lelkek és a szívek erős szövetségesévé! A gonoszok is egyesülnek, hogy tönkretegyenek titeket…A fösvények is egyesülnek, hogy aranyat és ezüstöt szerezzenek, sokszorozzátok hát ti is meg a munkátokat, hogy örök kincseket gyűjtsetek, melyek a Keresztben vannak elrejtve!"
Amikor felkeresi Avranches püspökét, hogy felajánlja neki szolgálatait, ezt a választ kapja: "Az egyetlen szolgálat, amit ön egyházmegyémnek tehet az, hogy amilyen gyorsan csak lehet, elhagyja, még misézésre sem kap engedélyt!"
Lajos 43 éves. Életében alig pihent valamit, annyi elvégzendő munkát látott maga előtt. Menteni a lelkeket, minden áron és minden eszközzel. Ám halála közeledtén, feljutva önnön Golgotájára, az ő lelkét is elborította a keserűség. "Legszentebb Anyám, szívem vágya, boldogsága! Én minden, de minden lelket Hozzád akartam terelni, olyan sokat akartam tenni…! Negyvenhárom éves vagyok, és íme, mit tudok felmutatni Szent Fiadnak?… csak egyedül Isten irgalmasságában bízhatok… segíts!".A Mária Társaságát sem sikerült létrehoznia, mai követőit Montforti Atyáknak hívják.
Halálos ágyán, utolsó szentáldozása után mintha látomása lett volna, így suttogott: "…ó, mily gyönyörű a Szűzanya… ó, ha ismernék Őt az emberek… csak Ő tud szenteket formálni fiatalból… öregből… jókból és közömbösökből… ó, ha felfedeznék az Ő hatalmas anyai erejét… mindenki átadná Neki teljesen.. az életét! - majd remegni kezdett - "Nem, szükségtelen engem rohamoznod! Jézus és Mária velem van, és többé már nem vétkezem!… egészen a Tied vagyok Mária…!"
Ezek voltak utolsó szavai. 1716, április 28-án, 43 évesen, este 7 órakor, Grignon Lajos, egyik kezében a kereszttel, másikban a rózsafüzérrel, mosolyogva jobb létre szenderedett.
1888-ban boldoggá, 1947-ben, XII. Piusz pápa szentté avatta.
Grignon Szent Lajos, vagy ahogyan hívni szokták: "Szűz Mária Apostola" katolikus pap volt a XVIII. századi Franciaországban. Kiváló hithirdető szónok hírében állt, aki lelkigyakorlataira mindig komoly aszkézissel készült, és azok hatása nem is maradt el..Lajos 1673. január 31-én született, egy francia városkában, Bretagne-ban. Apja kispénzű jegyző, viszont az édesanyja három fivére is pap volt. 20 év alatt 18 gyermekük született, Lajos a második volt, de mivel bátyja öthónaposan meghalt, így ő lett a legidősebb a testvérei között. Heves vérmérsékletű volt, amit apjától örökölt, de már egész kiskorától gyakorolta az önuralmat:."Ha a drága Szűzanya nem segített volna kicsiny gyermekkorom óta, és ha életemet nem adtam volna teljesen oda Jézusnak, ha minden testi-lelki erőmmel nem azon lennék, hogy csakis pap és misszionárius legyek, olyan nagy bűnöző vált volna belőlem, amilyet még nem látott Franciaország!" - írta naplójában.
20 évesen, középiskolai tanulmányai befejeztével indult el Párizsba, hogy a Sorbonne Egyetemen folytasson teológiai tanulmányokat. Ám megérkezése nem sikerült túl jól: szakadtam, istállószagú koldusruhában, foltos batyuval jelent meg, pedig szülei elegáns ruhában, pénzzel jól "kibélelve" indították útnak.
Mi történt? Lajos elegáns kabátját odaadta egy koldusnak, a másodiknak pénzét adta oda, és egy harmadikkal ruhát cserélt. Ezek után térdenállva fogadalmat tett, hogy életében nem kíván birtokolni semmit, és egészen a Gondviselésre hagyatkozik.
"Hogy Jézus Krisztust magunkénak mondhassuk, gyakorolni kell az önmegtagadást, ellene kell mondanunk a világnak és önmagunknak!"
Nem is fogadták be a Sorbonne-ra, és egy kisebb papnevelő közösségbe irányították - mely viszont mentes volt a janzenizmus és a gallianizmus eretnekségeitől - a tiszta közeg, melyben itt részesül - Istentől kapott jutalma.
Szeminarista társai közt - előljárói engedéllyel - elkezdte szervezni a "Jézus rabszolgái Máriában" társulatot. "Jézus rabszolgájának lenni Mária által, ez a leggyönyörűbb és legdicsőségesebb dolog ezen a világon!" - mondogatta a fiatal Lajos boldogan..Ha valakit meglátogatott, még a házigazda üdvözlése előtt letérdelt a küszöbön, és így imádkozott: "Látogasd meg, Urunk, ezt a hajlékot!" Egyébként igen hallgatag volt, kiváló beszédkészsége ellenére. Előljárója ajánlatára igyekezett megfordulni világi társaságokban, és próbálta megtalálni velük a könnyed beszélgetés fonalát - nem sok sikerrel. Erre megpróbált bebiflázni néhány viccet, hogy legalább ezzel áthidalja a csöndet, ám viccet sem tudott mesélni, mert olyan jámborul adta elő, hogy a poénok mind elvesztek. Viszont szobrászkodott, ránkmaradt egy-két szobra a Szűzanyáról és a gyermek Jézusról.
Hihetetlenül összeszedett és önmagával szigorú volt, pontos időbeosztásban élt. Naponta 4 órát imádkozott, kettőt olvasott, kettőt (!) aludt, a többit tanulással töltötte. Természetesen kiemelkedően tanult, emellett kitűnt engedelmességével és önmegtagadó, áhitatos lelkületével. Ezzel nyilvános megrovásokat és szavainak félremagyarázását vívta ki magának, amit sértődés nélkül, "Áldott legyen az Isten!" felkiáltással fogadott.
Misztikus élete - melyet későbbi tanításai és írásai sejtetni engednek - rejtett maradt, ám üldözésekkel teli életútja mély hitről tett tanúságot. Szentbeszédei, írásai, értekezései jövendölések voltak, előre látták az Egyház végső dolgait. Hitélete igazi gyakorlati pedagógiával társult, ám ő az életszentséget a rózsafüzérben találta és mutatta meg.
Louis Pasteur-tól, a XIX.század tudósától kérdezték meg egyszer. "Hogy lehet, hogy egy ilyen nagy tudású embernek olyan mély hite legyen, mint egy bretagne-i parasztnak? Pasteur így válaszolt: "Ha még tanultabb lennék, akkor nagyobb lenne a hitem még egy bretagne-i parasztasszonyénál is!"
Montforti Grignon Szent Lajos a domonkos harmadrend tagja és a rózsafüzér apostola volt, a Keresztrefeszített Jézus és a Rózsafüzér álltak tanításai középpontjában. Ezt tanította: "Mária küldetése, hogy szenteket neveljen!"
1700. június 5-én, 27 éves korában szentelték pappá. Mindenképpen Máriás pap akart lenni, szerette volna létrehozni a papokból álló Mária Társasága missziós rendet. "Hát nem látod, barátom, hogy a gonoszság elárasztja a földet, és még azokat is magával sodorja, akik Isten szolgájának hívják magukat? Papok kellenek! Papok, akik szabadok az Úrban, akik elszakadnak a test kötelékétől, világias barátaiktól, minden evilági gondtól és még saját akaratuktól is!… A kereszt lesz a botjuk, és a rózsafüzér a parittyájuk."
Szüntelenül hirdette a rózsafüzér imádság erejét. "A rózsafüzér a legbiztosabb és leghatékonyabb eszköz nagy kegyelmek elnyerésére. Semmiféle nagy dolgot sem valósíthat meg az ember, ha nincs mögötte támogató imaháttér!" Ezért betegekből egy kis csoportot gyűjtött maga köré, akik imáikat és szenvedéseiket felajánlva kiesdik Isten kegyelmeit a földre. Ők voltak a Bölcsesség Leányai, vezetőjük pedig egy vak asszony lett.
Az eladósorban levő lányoknak megalapította a Szűzek Társulatát, akiknek külön lelkigyakorlatokat tartott.
A "Tökéletes Mária tisztelet" című munkája híven tükrözi, hogy a reformáció terjedésének korában Mária palástja alá akarta összegyűjteni a hívő népeket, hogy megóvja őket a tévtanításoktól. Wysynski bíboros mondta egyszer: "Ahol terjed a Mária tisztelet, ott a nép tömegesen tódul Krisztushoz!"
Rendkívül sikeres hitszónok, tömegek tódulnak a lelkigyakorlataira, - melynek titka Lajos szerint az önmegtagadásban kiimádkozott kegyelmek áradása - ám a szenvedés nem kerüli el.
Egyre több az ellensége, főleg az Egyházon belül nő a féltékenység irányában, a janzenisták és a reformátusok vállvetve igyekeznek keresztbetenni neki.
Egy kórház lelkipásztoraként dolgozott évekig, de kirúgták, és megalázó szegénységben kellett évekig nyomorognia egy fagyos, lépcső alatti odúban, a bencés nővérek látták el élelemmel. De mindez nem tette elkeseredetté, sőt szíve telve volt örömmel, mert ismerte a máriás lélekkel felajánlott szenvedés mérhetetlen értékét.
"Nincsen kereszt Jézus nélkül, és Jézus kereszt nélkül! Örüljetek ezért és örvendezzetek, ha Isten részt enged nektek valamely keresztből, mert a legnagyobb jó jutott ezzel nektek… A kereszt érdeme olyan nagy, hogyha a mennyei szenteknek lehetne egy kívánságuk, úgy visszatérnének a földre, hogy hordozzák a keresztet. De tévedésbe ne essetek, nem elég csak szenvedni, mert a világnak és az ördögnek is megvannak a maga mártírjai!… Vigyázzatok, nehogy azt képzeljétek be magatoknak büszkén és gőgös álszenteskedéssel, hogyha keresztetek nagy, ez Isten iránti hűségetek bizonyítéka, valójában inkább bűneitek szeretetteljes büntetése! Mérlegeljétek csak bűneitek, hiányosságaitok nagyságát és súlyát, mindezt a vétkeitek miatt kereszten haldokló Istenetekre tekintve, szem előtt tartva az örök poklot, melyet ezerszer kiérdemeltetek!. Használjatok fel mindent, és egy darabkát se veszítsetek el az igazi keresztből, legyen az akár egy szunyogcsípés is, vagy valami kellemetlenség a szomszédod részéről. Egy kis lenézésből származó sértés, filléres pénzveszteség, egy kis lelki nyugtalanság, kényelmetlenség, fájdalom - húzzatok hasznot mindenből, mint a kereskedő, aki fillérről fillérre gazdagodik! … mindig a kicsi, de rejtett keresztet válaszd, semmint a látványos nagyot!
Sokat szenvedni, de rosszul - vagyis nem felajánlva - vagy rossz ügyért szenvedni annyi, mint a Sátán mártírjaként szenvedni. A legkisebb kellemetlenség esetén is mondjátok: "Áldott legyen az Isten!"
Lajos atya legszívesebben kálváriákat állított volna fel mindenütt, hogy a hívő nép gyakran elmélkedjen a keresztúton. Életét siker, megtérések és egyre több csoda és csodás gyógyulás kísérte, ám üldözés, elutasítás is. Műveit lerombolták, lelkigyakorlatait - sőt később azt is, hogy misét celebrálhasson - betiltották. Hatalmas és szerteágazó rágalomkampányt indítanak ellene.
Grignon Lajos mindig hálatelt szívvel mondott köszönetet a Szűzanyának:"Számit is az, hogy mi ennek az ára? Hogy mindez mit követel tőlem? - suttogta elszántan - Végülis egy missziós, aki nem szenved és nem imádkozik azokért, akik veszélyben vannak, az tökéletes tévedésben él. Teljesen Jézus Krisztusnak adom magamat Szűz Mária által, hogy kövessem Őt keresztemet hordozva."
Azoknak, akik tökéletesedni akartak a lelkiéletben, ezt tanácsolta: "Minden napotokat tervezzétek meg előre. Öltözködjetek szemérmesen. Házimunka közben is lehet imádkozni. Naponta tegyetek látogatást az Oltáriszentségnél és imádkozzátok a rózsafüzért." Ajánlotta a havi gyónást is. E tanácsai a keveseknek szóltak, nekik írta a "Szűz Mária titka" c művét az önfelajánlásról.
Halála közeledtén megírta egyik leghíresebb értekezését "Levél a Kereszt barátaihoz" címmel:"…Kereszt barátai! Harcoljatok bátran! Egyesüljetek a lelkek és a szívek erős szövetségesévé! A gonoszok is egyesülnek, hogy tönkretegyenek titeket…A fösvények is egyesülnek, hogy aranyat és ezüstöt szerezzenek, sokszorozzátok hát ti is meg a munkátokat, hogy örök kincseket gyűjtsetek, melyek a Keresztben vannak elrejtve!"
Amikor felkeresi Avranches püspökét, hogy felajánlja neki szolgálatait, ezt a választ kapja: "Az egyetlen szolgálat, amit ön egyházmegyémnek tehet az, hogy amilyen gyorsan csak lehet, elhagyja, még misézésre sem kap engedélyt!"
Lajos 43 éves. Életében alig pihent valamit, annyi elvégzendő munkát látott maga előtt. Menteni a lelkeket, minden áron és minden eszközzel. Ám halála közeledtén, feljutva önnön Golgotájára, az ő lelkét is elborította a keserűség. "Legszentebb Anyám, szívem vágya, boldogsága! Én minden, de minden lelket Hozzád akartam terelni, olyan sokat akartam tenni…! Negyvenhárom éves vagyok, és íme, mit tudok felmutatni Szent Fiadnak?… csak egyedül Isten irgalmasságában bízhatok… segíts!".A Mária Társaságát sem sikerült létrehoznia, mai követőit Montforti Atyáknak hívják.
Halálos ágyán, utolsó szentáldozása után mintha látomása lett volna, így suttogott: "…ó, mily gyönyörű a Szűzanya… ó, ha ismernék Őt az emberek… csak Ő tud szenteket formálni fiatalból… öregből… jókból és közömbösökből… ó, ha felfedeznék az Ő hatalmas anyai erejét… mindenki átadná Neki teljesen.. az életét! - majd remegni kezdett - "Nem, szükségtelen engem rohamoznod! Jézus és Mária velem van, és többé már nem vétkezem!… egészen a Tied vagyok Mária…!"
Ezek voltak utolsó szavai. 1716, április 28-án, 43 évesen, este 7 órakor, Grignon Lajos, egyik kezében a kereszttel, másikban a rózsafüzérrel, mosolyogva jobb létre szenderedett.
1888-ban boldoggá, 1947-ben, XII. Piusz pápa szentté avatta.
Az utolsó idők apostolai
RészletMontforti Grignon Szent Lajos A tökéletes Mária-tisztelet című művébőlFordította: Csávossy Elemer S.J.
Harmadik fejezet, 4. szakasz
Harmadik fejezet, 4. szakasz
Az utolsó idők apostolai
56. De kik lesznek Szűz Máriának e szolgái, gyermekei és rabszolgái? Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét. Olyanok lesznek a hatalmas Szent Szűz kezeiben, mint éles nyíl, hogy ellenségeit átszegezzék. Lévi gyermekei lesznek, kiket nagy szenvedések tüze megtisztított és Istennel bensőségesen egyesített, amiért szívükben hordják a szeretet aranyát, lelkükben az imádság tömjénjét, testükön az önmegtagadás mirháját. A szegények és kicsinyek számára mindenütt Jézus Krisztus jó illata lesznek, a nagyoknak, a gazdagoknak és büszkéknek ellenben a halál lehelete.
57. Zivataros felhők lesznek, akik a Szentlélek legcsekélyebb fuvallatára leereszkednek a levegőégből, s ontják Isten igéjének s az örök életnek esőjét anélkül, hogy maguk valamihez is hozzátapadnának, anélkül, hogy valamin elcsodálkoznának, vagy elszomorodnának. Mennydörögnek a bűn és a világ ellen, leverik a sátánt és követőit, mindazokat pedig, akikhez a Magasságbeli küldötte őket, átszegezik Isten igéjének kétélű fegyverével, életre vagy halálra.
58. Az utolsó időknek igazi apostolai lesznek, és a seregek Ura megadja nekik a szót és az erőt, hogy csodákat művelhessenek, és dicsőséges győzelmeket arassanak ellenségein. Arany és ezüst nélkül, s ami ennél is sokkal több, gond nélkül fognak élni a többi pap és egyházi személy között, és mégis megadatik nekik a galamb ezüstszárnya, hogy az Isten dicsősége és a lelkek üdve tiszta szándékával mindenhová eljuthassanak, ahová a Szentlélek szólítja őket. És ahol prédikáltak, ott nem hagynak majd vissza mást, mint a szeretet aranyát, mely a törvény teljesítése.
59. Végre tudjuk, hogy Jézus Krisztusnak igazi tanítványai lesznek, mert a szegénység, alázatosság, világmegvetés és szeretet nyomdokain haladnak majd. Az Istenhez vezető keskeny utat, a tiszta igazság útját fogják tanítani, de az Evangélium és nem a világ elvei szerint, mégpedig kímélet nélkül, az emberekre való tekintet nélkül, anélkül, hogy valaki halandóra is hallgatnának, vagy valakitől is félnének, bármily hatalmas legyen is különben. Szájukban lesz az Isten igéjének kétélű fegyvere, vállukon a kereszt véres zászlaja, jobbjukban a feszület, balkezükben a rózsafüzér, szívükön Jézus és Mária neve, s egész valójukon Jézus Krisztus szerénységét és önmegtagadottságát viselik.
Ezek azok a nagy férfiak, kik eljövendők, de akiket Szűz Máriának a Magasságbeli parancsára ki kell képeznie és felfegyvereznie, hogy Isten országát a bálványimádók, a mohamedánok és istentelenek között terjeszthessék. Mikor és hogyan történik ez? ... Egyedül Isten tudja. Mi csak hallgassunk, sóhajtsunk és várjunk.
56. De kik lesznek Szűz Máriának e szolgái, gyermekei és rabszolgái? Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét. Olyanok lesznek a hatalmas Szent Szűz kezeiben, mint éles nyíl, hogy ellenségeit átszegezzék. Lévi gyermekei lesznek, kiket nagy szenvedések tüze megtisztított és Istennel bensőségesen egyesített, amiért szívükben hordják a szeretet aranyát, lelkükben az imádság tömjénjét, testükön az önmegtagadás mirháját. A szegények és kicsinyek számára mindenütt Jézus Krisztus jó illata lesznek, a nagyoknak, a gazdagoknak és büszkéknek ellenben a halál lehelete.
57. Zivataros felhők lesznek, akik a Szentlélek legcsekélyebb fuvallatára leereszkednek a levegőégből, s ontják Isten igéjének s az örök életnek esőjét anélkül, hogy maguk valamihez is hozzátapadnának, anélkül, hogy valamin elcsodálkoznának, vagy elszomorodnának. Mennydörögnek a bűn és a világ ellen, leverik a sátánt és követőit, mindazokat pedig, akikhez a Magasságbeli küldötte őket, átszegezik Isten igéjének kétélű fegyverével, életre vagy halálra.
58. Az utolsó időknek igazi apostolai lesznek, és a seregek Ura megadja nekik a szót és az erőt, hogy csodákat művelhessenek, és dicsőséges győzelmeket arassanak ellenségein. Arany és ezüst nélkül, s ami ennél is sokkal több, gond nélkül fognak élni a többi pap és egyházi személy között, és mégis megadatik nekik a galamb ezüstszárnya, hogy az Isten dicsősége és a lelkek üdve tiszta szándékával mindenhová eljuthassanak, ahová a Szentlélek szólítja őket. És ahol prédikáltak, ott nem hagynak majd vissza mást, mint a szeretet aranyát, mely a törvény teljesítése.
59. Végre tudjuk, hogy Jézus Krisztusnak igazi tanítványai lesznek, mert a szegénység, alázatosság, világmegvetés és szeretet nyomdokain haladnak majd. Az Istenhez vezető keskeny utat, a tiszta igazság útját fogják tanítani, de az Evangélium és nem a világ elvei szerint, mégpedig kímélet nélkül, az emberekre való tekintet nélkül, anélkül, hogy valaki halandóra is hallgatnának, vagy valakitől is félnének, bármily hatalmas legyen is különben. Szájukban lesz az Isten igéjének kétélű fegyvere, vállukon a kereszt véres zászlaja, jobbjukban a feszület, balkezükben a rózsafüzér, szívükön Jézus és Mária neve, s egész valójukon Jézus Krisztus szerénységét és önmegtagadottságát viselik.
Ezek azok a nagy férfiak, kik eljövendők, de akiket Szűz Máriának a Magasságbeli parancsára ki kell képeznie és felfegyvereznie, hogy Isten országát a bálványimádók, a mohamedánok és istentelenek között terjeszthessék. Mikor és hogyan történik ez? ... Egyedül Isten tudja. Mi csak hallgassunk, sóhajtsunk és várjunk.
2010. május 28., péntek
Dicsőítés
2010. május 13., csütörtök
A harmadik fatimai titok
A harmadik fatimai titok
A Vatikán sajtóközpontjában 2000.június 26-án közzétették a fatimai üzenet harmadik titkát. A kézzel írt az 1917. május 13-i jelenésre vonatkozó , eddig nyilvánosságra nem került szöveg magyar fordításban így szól:
A Vatikán sajtóközpontjában 2000.június 26-án közzétették a fatimai üzenet harmadik titkát. A kézzel írt az 1917. május 13-i jelenésre vonatkozó , eddig nyilvánosságra nem került szöveg magyar fordításban így szól:
Istenem, Irántad való engedelmességből írok, melyet Őexcellenciája, a Leiria-i püspökön, valamint a Te és az én Legszentebb Anyámon keresztül parancsoltál meg nekem. Az első két rész után, amelyet már elmondtam, a Miasszonyunk balján, egy kicsit magasabban, Angyalt láttunk, bal kezében tüzes karddal: szikrázva lángra lobbant, és úgy tűnt, mintha fel akarná gyújtani a világot. De kialudt azzal a ragyogással érintkezve, amely Miasszonyunk feléje nyújtott jobb kezéből áradt. Az Angyal jobb kezével a földre mutatott, és erős hangon mondta: Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat! És hatalmas fényben, amely Isten volt, láttunk egy Fehérbe öltözött Püspököt, valahogy úgy, mint amikor személyek láthatók egy tükörben, amely előtt elhaladnak, és az volt az előérzetünk, hogy ő a Szentatya. Láttunk több más püspököt, papot, szerzeteseket és szerzetesnőket, amint meredek hegyre felkapaszkodtak, melynek a csúcsán egy nagy kereszt volt nyers fatörzsekből, mintha kéreggel borított parafából lenne. A Szentatya mielőtt odaért volna, áthaladt egy félig lerombolt városon, és félig remegő, imbolygó léptekkel, a fájdalom és a bánat súlya alatt, imádkozott az útja során látott holtak lelkéért. A hegy csúcsára feljutva térdre esett a nagy Kereszt tövében, ahol egy csapat katona megölte több fegyverlövéssel és nyilakkal. Ugyanígy egyik a másik után, meghaltak a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők és különféle osztályhoz tartozó és helyzetű más világi személyek, férfiak és nők. A kereszt két karja alatt két Angyal állt, mindkettő kristály locsolókannát tartott kezében, amelyekbe összegyűjtötték a Vértanúk vérét és meglocsolták vele a lelkeket, amelyek Istenhez közeledtek.
Benedek pápa a harmadik fatimai titok értelmezéséről
Fatima 2010.május 12. 10:55
Benedek pápa a repülőúton úgy fogalmazott: a harmadik fatimai titok nem korlátozódik a II. János Pál pápa elleni merényletre, hanem az egész egyház szenvedéseit jelzi előre. Hangsúlyozta: csak a történelem távlatában láthatjuk meg ennek a látomásnak a mélységét.
Arról a kérdésről, hogy milyen újdonság fedezhető fel az üzenetben, a Szentatya úgy nyilatkozott: a pápa és az egyház elleni támadások nem csupán kívülről érkeznek, hanem belülről is, az egyházban létező bűn miatt, ami rémisztőnek mondható.
Az akkor még bíboros Joseph Ratzinger teológiai kommentárt írt a harmadik titokhoz, amely egy fehérbe öltözött püspököt említ, aki romok és holttestek között halad, s ezt a képet leginkább a II. János Pál pápa elleni merénylettel lehet összefüggésbe hozni.
Fatima 2010.május 12. 10:55
Benedek pápa a repülőúton úgy fogalmazott: a harmadik fatimai titok nem korlátozódik a II. János Pál pápa elleni merényletre, hanem az egész egyház szenvedéseit jelzi előre. Hangsúlyozta: csak a történelem távlatában láthatjuk meg ennek a látomásnak a mélységét.
Arról a kérdésről, hogy milyen újdonság fedezhető fel az üzenetben, a Szentatya úgy nyilatkozott: a pápa és az egyház elleni támadások nem csupán kívülről érkeznek, hanem belülről is, az egyházban létező bűn miatt, ami rémisztőnek mondható.
Az akkor még bíboros Joseph Ratzinger teológiai kommentárt írt a harmadik titokhoz, amely egy fehérbe öltözött püspököt említ, aki romok és holttestek között halad, s ezt a képet leginkább a II. János Pál pápa elleni merénylettel lehet összefüggésbe hozni.
Benedek pápa ezzel kapcsolatban most úgy fogalmazott: ebben a látomásban a pápa szenvedése látható, II. János Pál pápáé, de az egyház jövőjének eseményeit is jelzi, amelyek azóta tapasztalhatók. Az egyház bizonyos értelemben mindig szenvedő egyház lesz, s szenvedésének különböző formái lesznek, a világ végéig – olvasható a pápalátogatás hivatalos honlapján.
Magyar Kurír
Magyar Kurír
2010. március 25., csütörtök
Gyümölcsoltó Boldogasszony
2010. március 19., péntek
2010. január 27., szerda
2010. január 26., kedd
Ne legyen közöttünk megosztottság...
"Legyenek mindnyájan egyek." János 17,21
A keresztények majdnem minden évben kétszer ünneplik Krisztus Kínszenvedését, Halálát és Feltámadását. Jézus - noha számunkra misztikus módon - szenved ettől a családján belüli megosztottságtól, pedig éppen azért vállalta a szenvedést és a halált, hogy egy családban egyesítsen minket.
Címkék:
egység,
húsvét dátumának egyesítése,
megosztottság
2010. január 18., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)